Hannibal Letter's

,,Keringek, bolyongok, szeretni fogok amíg bele halok, és ha bárhol máshol lehetnék één, akkor is veled maradnék..."

Kedves C!

Most így látom.

Semmi baj nincsen az Ön szakértelmével, csak inkább sport pszichológia természetű problémáim vannak, és erre nem vezettem rá magamat sem, nemhogy p-c-t. Gondolom ez nem igazán a maga szakterülete, mint ahogy engem sem lehet kérdezni fenomenológiából, hanem csak egzisztencializmusból, és abból sem tudnék egy óránál többet beszélni, viszont gondolom annyi bőven elég a fél világnak, vagyis annyiból bőven lefárasztom a másik felét is. Mostanában, megint elvesztettem a fonalat. Per pillanat fél órája...Voltam burjgá-ban a gyors kajáldában, egy de szép barna (.) közelében ültem, azt ennyi, nem írtam fel neki egy cetlire, hogy hívjál fel ez a tel.számom, add meg tiédet, te de szép barna (.), ha van kedved, vagy valami hasonlót...Mire eljutok ilyen lehetőségekig, leoltódom sok-sok többi (.), ilyen-olyan kabátkáktól, harisnyák lilájától, csakhogy itt jobban megvolt a lehetőség, hogy valami minimális területet adjak egy esetleges full contactnak. Igazából nincs is mit bánni, mivel egészen véletlenül voltam ott.
Azért, immáron ki tudja hány ezredszerre, mégis rosszul esem magamnak, a magam természetének és változtatnék már végre, és még csak azt sem mondhatom, hogy nem tudok, nem hivatkozhatok gátlásokra, arra sem, hogy elfáradtam, mire ott ültem és ő ott ült, csak annyi kellet volna, hogy adj egy tollat. Megfigyeltem, hogy minden átkozott nap csak egy napig tart, tudom magamról, hogy alszom erre egy-két napot és túl vagyok ezen is, talán a megszokás az, amiért ezeket a rossz élményeket gyűjtöm és nem a kudarcok, visszautasítások miatt, vagyis saját magamat szoktattam arra, hogy rossz élményeket gyártsak magamnak. Van egy sejtésem, hogy legközelebb is bánni fogok valami hasonló ,nem megtevést', ezt csinálom ki tudja hány éve...Vannak háttér gondolatok, amik folyamatosan kísérnek engem, például: nincsenek rendben a fogaim, és ha majd rendben lesznek, majd akkor, majd akkor felírom egy cetlire legközelebb a tel.számom egy kis üzenettel egybe kötve, nincs rendben a bal vállam, nincs mikrhullámú sütőm, és ha majd lesz normális ágyam, egy-két ezres a zsebemben, majd akkor...Így viszont nem megy! Kérnem kellett volna tőle egy tollat (, biztos hogy lett volna neki, legfeljebb nem hív fel, azt nem bántam volna annyira, mint így, hogy meg sem tettem a minimumot.) Olvastam tanulmányokat a Don Juan szindrómáról, de nekem ilyesmi nincsen! Úgy tűnik, egyfolytában csak a lemondást gyakorlom, ismétlem...Aztán alszom egyet és elmúlik és jön a következő kihagyás, szétszóródás...

A képiségről, hogy mit gondolok, majd máskor írok!

Végül, röviden összefoglalva, hogyan is kellene szólítanom a p-c-m? Kedves lelki szemetesládám? Nos, ezért írok ritkán, hogy mégse így legyen, inkább csak azért, hogy a munkájában segítsem, de mégsem legyen száraz munka-munka (, mint amilyen a közgáz meg a jog).

Ezért kérem meghatározatlan időre felmentésemet testnevelésből a tisztelt legfelsőbb igazgató tanácsot.

Alulírott: (;)

Volt egy nő, akinek négy férje volt és ezért, mert romlottnak tartották, megbélyegezték előítéletekkel. Nem volt senki, aki szóba állt volna vele. Mindig nagyon hosszu utat tett meg, a tuzo napon, hogy a legközelebbi falu kutjahoz érjen és vizet merjen belole, egyedul. Mindennapos utja soran, elviselte, hogy megalazzak szavaikkal az emberek, hogy nem kell senkinek, egy olyan no, akit négy férfi hagyott el, mert egynek sem szult gyereket, éshogy errol csakis o tehet, mert romlott a multja, jelene, azzal vadoltak, hogy meddo. Am egy napon Jezus szolitotta meg, mert eppen o is arra jart. A nonek, mar az is csoda volt, hogy hozza szoltak, de nem alaztak meg, beszélt hozza egy ember és hangjában szeretet. Jezus az ember, orult, mert a no, aki senkinek sem kellett és ki tagatta kozossege, melyben nevelodott, hosszu evek banatos szenvedese utan, tudott kapni szeretet. A nonek volt egy melyseges titka, amit sohasem mondott senkinek: gyermekért kialt. Jezusnak az embernek, pedig volt egy ujabb tette, es mégcsak nem is volt csoda, sem pedig vilagot hodito, nagy tett, raadasul nem kert penzt ezert sem. Mégis, a no megorvendett, mert a szeretetnek, ilyen csoda kellett. Van par tanulsaga ennek a tortenetnek: Elgondolhatjuk ugy is, hogy ferfival is megtortenhet, ami a novel és megtortenhet barkivel, hogy vadoljak, a multjat, amirol nem o tehet es meghal, anelkul, hogy hozza lepnek es megorvendjen. Es, ilyenek vagyunk mi ferfiak, hogy elcsabitjuk mas feleseget, nojet, aztan elhagyjuk, azt mondva, hogy senkinek sem kell egy olyan no, akit mashonnan mar elhagytak és nekem sem szult gyereket, meddo. Ilyenek vagyunk mi emberek, ferfiak es nok. Ha Isten szol hozzank, mind meghalunk, megis kerjuk, szoljon hozzank, mielott kapni is megtanulnank. Szomjasak vagyunk a szeretre, akar a vizre, ha mar hosszu utat teszunk erte, de a viz nem jon erted. A szeretet, viszont keres és megtalal teged, ha adni is tudsz majd belole, orommel, mert az is csoda, ha masokon segitesz es együtt orul veled. ..